Bibliai embertan
© dr. Szalai András, Apológia
Kutatóközpont, www.apologia.hu (v.2. 2017.02.01.) PDF
Ha a bibliai embertant, azaz antropológiát
nagy általánosságban és mai magyar kifejezéseinkkel élve szeretnénk
megfogalmazni, akkor elmondhatjuk, hogy az ember nem azonos a testével, hanem lelke is van, vagy hogy az ember lélek, amely
testben él. Földi életében test és lélek együtteseként él, vannak értelmi, érzelmi, akarati,
lelkiismereti megnyilvánulásai. Halála után teste ugyan elpusztul, de a
lelke tovább él, és tovább megy a túlvilágra.
Ha meg akarjuk ismerni a részleteket, a
számunkra homályos kifejezéseket és a fordítási különbségek okait, akkor meg
kell ismerkednünk az eredeti szöveg héber és görög fogalmainak jelentéskörével
és szóhasználatával. A Biblia ugyanis olyan sajátos szemlélettel, képvilággal
és fogalmakkal írja le az ember működését, amely gyökeresen eltér más
vallásokétól és a mai magyar szóhasználattól.
A Biblia az emberről többnyire mint egészről beszél, és nem ad részletes műszaki leírást az összetevőiről. Az ember részeinek és funkcióinak leírása, az egyes héber és görög szavak jelentése mindig a szövegösszefüggéstől függ. A Biblia írói számára ugyanis nem annyira az volt a fontos, hogy mi az ember, vagy miből áll az ember, hanem inkább az, hogy mi szerint él: a teste, a környezete vagy Isten uralma alatt? Az alábbiakban a bibliai szócsoportokat és jelentéskörüket vesszük szemügyre.
1. A bibliai kifejezések
Amint az közismert, az Ószövetség eredeti szövege héber és helyenként
arámi nyelven íródott, az Újszövetség pedig az ógörög nemzetközi, ún. koiné
változatán. Az Újszövetség szerzői zsidó nyelvi, kulturális és teológiai
hátterük miatt is rákényszerültek a héber kifejezések görög fordítására. Ezért mint
minden teológiai témakörre, a bibliai embertanra is igaz, hogy két különböző ókori
kultúra, a zsidók és görögök világ- és emberképe, illetve sajátos és igen eltérő
kifejezésmódja keveredik benne.
A bibliai emberkép tehát számunkra idegen nyelvi kifejezésformákban
jelenik meg. Ezeket egyrészt nem könnyű a modern magyar nyelvre átültetni,
másrészt ha sikerül, akkor éppen a jó fordítás rejti el az eredeti nyelvek
sajátos szóhasználatát, a szavak jelentéskörét. A bibliai emberképről ezért
nem lehet pontos képet kapni pusztán a modern bibliafordításokból, szükség van
az eredeti kifejezések gazdag jelentéskörének és a fordítási lehetőségek
ismeretére.
1.1. A lélek és az élet
A héb. nefes / gör. pszükhé fordításainkban általában „lélek”, de a
jelentése sokszor „élet” (2Móz 21:23, 1Sám 25:29, Zsolt 54:6, vö. 1Pt 1:9,
4:19), a „benső” (Zsolt 103:1 vö. Lk 1:46), vagy „személy” (3Móz 7:20 vö. 1Pt
3:20), sőt általános alany: „aki...” (3Móz 5:1), így „lélekszám” is (1Móz
46:27).
A héb. rúah / gör. pneuma jelentése is lehet „lélek”, de a szó
alapjelentése „szél” vagy „szellem” (1Móz 1:2, 8:1 vö. Jn 3:8), sokszor a héb. n’sámá szinonimájaként „lélegzés” vagy „lélekzet” (1Móz 7:22,
1Kir 10:5, Jób 27:3), ritkán az emberi „lélek”, amely a halál után visszatér
Istenhez (Préd 12:7). A nefes szinonimájaként pedig,
sokszor azzal egy mondatban az emberi „lélek”, a psziché – főleg érzelmi –
megnyilvánulása Isten vagy emberek iránt (1Sám 1:15, Jób 7:11, Ézs 26:9 vö. Lk
1:46 pszükhé és 1:47 pneuma).
A görög pszükhé és a pneuma a halottak öntudatos, átmeneti
létformában levő „lelkét” vagy „szellemét” is jelenti (Jel 6:9, 20:4 pszükhé, 1Pt 3:19 pneuma). Jézus is, amikor a kereszten „kilehelt” (ekpneó Mk 15:37, Lk 23:46), a „lelkét” [pneuma] „bocsátotta ki” (Mt
27:50), „adta át” az Atyának (Jn 19:30) vagy „tette le” (Lk 23:46) az ő kezébe.
A héb. n’sámá alapjelentése „lélegzés” vagy „lehellet” (1Móz 2:7, 2Sám 22:16, 1Kir
17:17), így a teremtésnél az „élet lehellete” (1Móz 2:7, Ézs 2:22), máshol a nefes és a rúah szinonimájaként
élőlényt, életet, személyt is jelent (5Móz 20:16, Józs 10:40, Zsolt 150:6),
ritkábban „ihlet” (Jób 26:4, 32:8) vagy „öntudat” (Péld 20:27 vö. 1Kor 2:11,
Jel 13:15 pneuma). A n’sámá csak a középkori kabbalista misztikában
lett az ember halhatatlan lelke.
1.2. A test, az emberi, a létforma
A héb. bászár / gör. szarx fordításainkban általában „test”. A szó az
alapjelentésein (fizikai test, ételhús, élőlény stb.) túl azonban bizonyos
szövegekben az Isten nélkül, önmagában erőtlen emberi mivoltra utal: a „csak emberi”-re (Jer 17:5, 2Krón 32:8,
Gal 3:3), illetve az olyan magatartásra, amikor „az ember önmagában, Isten nélkül”
cselekszik (ld. Gal 5:19-21 nem „a
[fizikai] test” cselekedetei).
Ugyancsak sajátos jelentésköre van a görög
szóma kifejezésnek (fordításainkban sajnos szinte mindig
„test”), ami jelentheti az ember „egész lényét”, „saját magát” (Róm 12:1, nem
csak a testét!), illetve „létformáját” is (1Kor 15:44, Fil 3:21), ami ezért földi
vagy mennyei, gyarló vagy dicsőséges, halandó vagy halhatatlan.
1.3. Az értelem, az érzelmek és az akarat
Az ókori zsidók – más ókori kultúrákhoz
hasonlóan – nem ismerték az agy funkcióját, ezért náluk a héb. lév / gör. kardia = „szív” lett az értelem „szerve” (5Móz
29:3, Péld 15:14, Lk 2:19, 35), a megfigyelés (Jób 7:17), a gondolkodás (Péld
15:14) és a döntéshozatal (5Móz 10:16, Péld 4:23) eszköze, másodsorban pedig az
ember érzelmeinek (Péld 15:13, 17:22, Róm 9:2), vágyainak (Zsolt 21:3, Péld
13:12) és bensőjének (1Sám 16:7) központja.
A héber az érzelmeket és a szándékokat
legtöbbször a „lélek”, konkrétan a „lélegzet” (nefes, n’sámá) és az „életerő” (rúah) változásainak képi leírásával fejezi ki
(pl. hosszabbodik, rövidül, elhagy, visszatér), illetve a belső szervek, a belek
(mé'ím) vegetatív reakcióinak leírásával (pl. szplankhna = belső szervek, szplankhnidzomai = „szánalomra indul”,
ld. Lk 7:13, 10:33). E kifejezéseket többnyire nem fordítják szó szerint, így
nem tűnik fel e szavak miénktől eltérő használata.
1.4. A lelkiismeret
A lelkiismeret elvont fogalmára a héberben
nem volt külön szó, ez a „vesék” (klájót) vagy a „szív” (lév) funkciója volt (Zsolt 16:7, Jób 27:6). Az Újszövetség átvette a
görögben már létező fogalmat (szüneidészisz), amely szerint az
ember öntudata és lelkiismerete csak az Istennel való „együtt látásban”
működik (Zsid 10:22 vö. 10:2, 1Kor 8:7,10,12). Az ember tehát gondolkodásmódja,
lelki értékekhez való viszonyulása (és nem alkotó elemei) szerint háromféle
lehet:
- „lelki” (pneumatikosz 1Kor 2:15) a Lélektől újjászületve és áthatva (vö. Gal 6:1)
- „testies” (szarkikosz 1Kor 3:3) a Lélektől
újjászületve, de még nem eléggé áthatva
- „természeti” (pszükhikosz 1Kor 2:14) a Lélektől még újjá nem születve (nem
hívő).
2. Embertani modellek
Az egyháztörténelem során alapvetően
háromféle emberkép jött létre.
- Az osztatlan (atomikus, monista) modell szerint az
ember csupán a fizikai „test” és az isteni életerőt jelentő „lélek” pszichoszomatikus
egysége, és nincs testétől független „lelke”, amely túlélné a testi halált. Ez
a legkevésbé elterjedt, viszonylag új felfogás, ami mögött általában a felvilágosodás
utáni racionalizmus vagy szektás tanok állnak, illetve a test halálát túlélő
lélek állításában pedig „platonista eszmét” látnak (hibásan).
- A legrégebbi és legelterjedtebb a kettős felosztású (dichotomikus)
modell, amely szerint az ember „test” (bászár;
szarx / szóma) és „lélek” (rúah / nefes / n’sámá; pszükhé / pneuma) ideiglenes egysége, a „lélek” képes túlélni a fizikai
„test” halálát, és a túlvilágon tovább létezni.
- A viszonylag új, hármas felosztású (trichotomikus) modell szerint az ember „test, lélek és szellem” ideiglenes egysége; egyes tanítók szerint csak a szellem születik újjá, és éli túl a test fizikai halálát (hibás elképzelés ld. fentebb).
2.1. A dimenzionális vagy funkcionális megközelítés
A trichotomista megközelítés csak akkor elfogadható, ha az ember lényét három dimenziója vagy funkciója felől közelíti:
- van „szellemi”, azaz transzcendens vagy spirituális dimenziója, funkciója (ti. az Istennel való kapcsolatra),
- van „lelki”, azaz pszichés dimenziója, funkciója (ti. az Istennel, a többi élőlénnyel és az önmagával való kapcsolatra),
- van „testi”, azaz fizikális dimenziója vagy funkciója (ti. a látható világban való működésre, önkifejezésre stb.).
A dichotomista megközelítés ennek csupán változata, amely az embert
- „testi”, azaz fizikai lénynek, illetve
- „lelki”, azaz pszichés és spirituális lénynek tekinti.
Funkcionális-dimenzionális értelemben tehát elfogadható az a kijelentés, hogy „az embernek van teste és lelke (és szelleme)”, vagy hogy „az ember test és lélek (és szellem)”, de csak annak tudatában, hogy e szavakat ilyenkor nem a bibliai jelentésükkel használjuk.
2.2. A strukturális és analogikus felosztás
A dichotomista felosztás elfogadható, ha az emberre úgy tekint, mint két rész, a fizikai „test” (bászár; szarx/szóma) és a pszichés-spirituális „lélek” (nefes/rúah; pszükhé/pneuma) ideiglenes egységére, amely egység a fizikai test haláláig tart, és vallja, hogy a „lélek” túléli a halált, és a túlvilágon él tovább.
A trichotomista felosztás azonban nem elfogadható, ha az emberről úgy akar szerkezeti (strukturális) képet adni, hogy három „részre” (test-lélek-szellem) osztja, ezeket a Szentháromság személyeivel párhuzamba állítja, illetve az egyes magyar szavaknak egyes héber és görög szavakat akar megfeleltetni:
- rúah = pneuma = szellem
- nefes = pszükhé = lélek
- bászár = szarx = test.
Ez az analogizálás több okból sem felel meg a valóságnak:
- a héber és görög kifejezések eleve több jelentésűek és a bibliai szóhasználatban átfedések vannak köztük
- a lista eleve hiányos: csak hármat említ a bibliai „részek” közül (n’sámá, lév, klájót, mé’ím; szóma, szüneidészisz)
- a magyar szavak jelentésköre és használata teljesen eltér a héber és görög kifejezésekétől, igen kevés az átfedés
- az isteni személyek nem csupán az Istenség dimenziói, funkciói vagy megjelenési formái.
Összefoglava, biblikusnak tekinthető az kijelentés, hogy „az embernek két része van: a test és a lélek, és a lélek túléli a halált”, de nem biblikus az a kijelentés, hogy „az embernek három része van: a test, a lélek és a szellem”, hogy „a szellem (rúah/pneuma) születik újjá” (mert az Újszövetség szerint mi születünk újjá, nem valamink), vagy hogy „a szellem (rúah/pneuma) az, ami túléli a halált” (mert nem csak a pneuma, hanem a pszükhé is utal a túlvilágon levő lélekre).
2.3. Gyakran hivatkozott szövegek
A hármas szerkezeti felosztás
elképzelésének hívei gyakran hivatkoznak bizonyos „alapszövegekre”, amelyekre
álláspontjuk épül:
1Thessz 5:23
(Károli
1908) Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől;
és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek
feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
(SZIT
2005) A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek.
Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk,
Jézus Krisztus eljöveteléig.
(EFO 2012)
Azért imádkozunk, hogy Istenünk, a Békesség istene, szenteljen meg titeket teljesen,
és egész valótokat őrizze meg: szellemeteket, lelketeket és
testeteket egyaránt, amíg Urunk, Jézus Krisztus vissza nem jön!
(RÚF 2014)
A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket,
elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk
Jézus Krisztus eljövetelére.
- A szöveg egyértelmű témája: a hívők egész lényének (holokléron hümón) teljes mértékű megszentelése (hagiadzó) és megtartása (téreó) Krisztus eljöveteléig (vagy eljövetelekor). A fordítások közötti eltérések alapja a holokléron hümón (egész valótokat) és a pneuma (szellem / lélek) pszükhé (lélek / élet / elme) és szóma (test / egész lény) szavak eltérő fordítása, értelmezése.
- Pál nem állítja, az ember ezekből a részekből áll, hiszen „rész” eleve csak a pneuma és a pszükhé lehetne, és hiányzik a fizikai test (szarx), amit nem említ, mert úgysem tartatik meg Krisztus eljöveteléig (vö. 1Kor 15:50). Pál azért imádkozik, hogy (értelmező fordításban) Isten „az egész valójukat: lelküket, életüket, lényüket” különítse el magának és őrizze meg Krisztus visszatéréséig.
Zsid 4:12
(Károli 1908) Mert az Istennek beszéde élő és ható, és
élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az
ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a
szívnek indulatait.
(SZIT 2005) Az Isten szava ugyanis eleven, átható és
minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a
velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit.
(EFO 2012) Mert amit Isten kimond,
az a szó élő, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk
hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik,
sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli és szétválogatja szívünk
gondolatait és szándékait.
(RÚF 2014) Mert Isten igéje
élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek,
az izületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és
szándékait.
- A 12. vers előzménye (4:11) engedelmességre buzdít, folytatása (4:13) pedig „az Ige” – értsd: Krisztus – előtti számadásra figyelmeztet. Ő ugyanis eleven (dzón), hatékony (energész), a kétélű kardnál is élesebb (tomóterosz), mélyre hatol (diiknumenosz), annyira, hogy előtte szétválik (akhri meriszmu) a pneuma és a pszükhé, így képes megítélni (kritikosz) a gondolatot (enthümészisz) és a szándékot vagy hozzáállást (ennoia), ami a héberben a szív (kardia) funkciója.
- A szerző nem azt állítja, hogy nekünk a szellemet és a lelket meg kellene vagy lehetne különböztetni, csak azt, hogy a Krisztus azt is látja, amit mi nem (szellem és lélek, ízület és csontvelő, gondolat és szándék). Amint folytatja: mindenen és mindenkin átlát, ezért neki kell számot adnunk (4:13).
2.4. A magyar, angol és német kifejezésekről
A „szellem” szó a 19. századi nyelvújítás
terméke, és a „szél” szóból képezték, és a német der menschliche Geist (az emberi alkotó szellem, az ún. géniusz) magyar
irodalmi megfelelőjének szánták. Korai, 15. századi elődje volt a Huszita
Biblia „Szent Szellet” próbálkozása, de a szó „fuvallat” jelentése eltűnt,
később pedig már csak bélszélt jelentett. A „szellem” szó kitalálása előtt a
lélegzés-lélegzet fogalmából eredő „lélek” szó egyaránt jelenthetett emberi
lelket (ti. a pszichét) és túlvilági lényt (kísértetet, angyalt, démont, a
Szentlelket), amint a Károli Bibliában is láthatjuk. Napjainkra a „lélek”
hétköznapi használatából eltűnőben van a „túlvilági lény” jelentés (de:
léleklátó), inkább a psziché jelentésre asszociálunk (pl. lélektan, lelki
alkat, lelki probléma), miközben hagyományos bibliafordításaink révén még
mindig közismert és közérthető a „Szentlélek” és a „lelki élet” (hitélet, spiritualitás) kifejezés. A
„szellem” az intellektussal kapcsolatos jelentéskör (szellemtörténet, emberi
szellem, szellemi munka, szellemi teljesítmény) mellé részben átvette a lélek
„túlvilági lény” jelentését (szellemek, Nagy Szellem, szellemi harc).
Az angol spirit tkp. a latinból lett átvéve (spiritus = szellem, lélek). Az
angol ghost és a német Geist, amelyeket a Szentlélek
fordítására is használnak (Holy Ghost, Heiliger Geist) a gót „rémiszteni” (ghostan) szóból ered, eredetileg tehát ijesztő túlvilági lényt (kísértetet,
szellemet) értettek alatta. Az angol a ghost-nak elsősorban ezt a
jelentését tartotta meg (ld. Ghost
Busters), de régies bibliafordításokban még használatban van a Holy Ghost. A német Geist jelentése kibővült az
emberi szellemmel (értelem, elme, géniusz), illetve eltérő többes számú
alakjai is kialakultak (Geiste: emberi elmék, szellemek, géniuszok, Geister: kísértetek, démonok).
Bármennyire is szeretnénk tehát rendszerben gondolkodni, a nyelvek élnek, változnak,
és nem követik a mi kategorizáló logikánkat. Mivel ezt Isten is biztos tudja,
mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Bibliai emberkép – az ember „részei”
és jelentéskörük |
||||
magyar |
héber |
görög |
alapjelentés |
további jelentések; megjegyzések |
lélek, szellem |
nefes |
pszükhé |
ami halál
után visszatér istenhez[6] az emberi
psziché (főleg) érzelmi megnyilvánulása Isten vagy emberek iránt[7] halottak
tudatos, átmeneti létformája[8] Jézus ezt
lehelte ki halálakor[9] az élet
lehelete teremtéskor[10] élőlény,
élet, személy[11] ritkán:
ihlet[12] ritkán:
öntudat[13] |
|
rúah, n’sámá |
pneuma |
|||
test |
bászár |
szarx |
fizikai test, ételhús, élőlény |
Isten nélkül, önmagában erőtlen emberi, „csak” emberi[16] Isten nélküli, istentelen[17] |
szóma |
– |
|||
szív |
lév |
kardia |
érzelmek és szándékok leírása a héberben: a lélek, „lélegzet” (nefes, n’sámá) és
„életerő” (rúah) változásainak képeivel (hosszabbo-dik/rövidül,
elhagy/visszatér stb.), ill. a belső szervek vegetatív reakciójával (pl.
megmoz-dul); nem fordíthatók szó szerint |
|
lelki-ismeret |
klájót, lév |
szünei-dészisz |
héber: nincs rá külön szó, főleg
a vese[23] (klájót) funkciója; görög: együttlátás Istennel[24] |
– |
[1] 2Móz
21:23, 1Sám 25:29, Zsolt 54:6, vö. 1Pt 1:9, 4:19
[2] Zsolt
103:1 vö. Lk 1:46
[3] 3Móz
7:20 vö. 1Pt 3:20
[4] 3Móz
5:1
[5] 1Móz
46:27
[6] Préd
12:7
[7] 1Sám
1:15, Jób 7:11, Ézs 26:9; Úsz.-ben is: Lk 1:46-ban pszükhé, és 47 penuma
[8] Jel
6:9, 20:4 pszükhé; 1Pt 3:19 pneuma
[9] Mt
27:50, stb. pneuma
[10] 1Móz
2:7, Ézs 2:22 nösámá
[11] 5Móz
20:16, Józs 10:40, Zsolt 150:6
[12] Jób
26:4, 32:8
[13] Péld
20:27 vö. 1Kor 2:11 pneuma
[14] 1Móz
1:2, 8:1 vö. Jn 3:8
[15] 1Móz
2:7, 7:22, 1Kir 10:5, 17:1, Jób 27:3, 32:8, 2Sám 22:16
[16] Jer
17:5, 2Krón 32:8, Gal 3:3
[17] Gal
5:19-21
[18]
Róm 12:1
[19] 1Kor
15:44, Fil 3:21 (földi/mennyei, fizikai/szellemi, gyarló/dicsőséges,
halandó/halhatatlan)
[20] 5Móz
29:3, Péld 15:14,16:9, Lk 2:19, 35; megfigyelés: Jób 7:17; gondolkodás: Péld 15:14; döntéshozatal: 5Móz
10:16, Péld 4:2
[21] Péld
15:13, 17:22, Róm 9:2
[22] Zsolt
21:3, Péld 13:12, 1Sám 16:7
[23] Zsolt
16:7, Jób 27:6
[24] Zsid
10:2,22, Jn 8:9, 1Kor 8:7,10,12