A média divathullámai
A média divathullámai
© dr. Szalai András,
Apológia Kutatóközpont, www.apologia.hu (v.2.
2014.07.08.) PDF
A média folyamatosan gondoskodik az újabb és újabb divathullámokról, hiszen sikerregények, sikerfilmek végtelen sorát termeli, amelyek a fiatalokat szinte végtelen órákon át képesek lekötni – a Biblia olvasása helyett. Kérdés, hogy a hívő szülő és pedagógus vajon milyen stratégiát választ ebben a helyzetben?
1. A helyzet
A
legtöbb keresztény szülő és hitoktató nyilván annak örülne, ha a fiatalok a
sztárvorszos, mátrixos, gyűrűkurás, potteres, alkonyatos és más könyvek és
filmek számtalan elolvasása és végignézése, kiegészítő szakkönyvek és rajongói weboldalak
végtelen böngészése helyett inkább a Bibliát olvasnák. E filmek és
könyvek világképe ugyanis vagy nyilvánvalóan nem keresztény (pl. Csillagok háborúja, Mátrix, Alkonyat), vagy nem nyilvánvalóan keresztény (pl. A
Gyűrűk Ura, Harry Potter).
Ezért
sok szülő, hitoktató és evangélista kizárólag fenyegetést vagy akadályt lát bennük, amelyektől a fiatalokat óvni vagy tiltani kell. Ezek a fiatalok
körében népszerű filmek és könyvek azonban egész nemzedékek számára jelentenek
izgalmas szórakozást, jópofa hobbit vagy éppen a hétköznapokból való menekülést.
A legtöbb fiatal, ha el is tiltják tőle, másoktól hall róla, és ha nem akar
kimaradni (kor)osztálytársainak beszélgetéseiből, előbb-utóbb valahol úgyis
megnézi vagy elolvassa. Az a kérdés tehát, hogy mit tegyen a szülő vagy
hitoktató korunk kulturális divathullámaival? Gátat emel ellenük, vagy meglovagolja
őket?
2. A probléma
Pedagógiai
szempontból az a kérdés, hogy a keresztény fiatalok „elszigetelése” a jövőben
jó „szigetelést” jelent-e nekik? Ha a „világtól” teljesen elszakadva csak egyre
mélyebbre süppednek saját gyülekezeti szubkultúrájukba, vajon mikor tanulják
meg a kultúra jelenségeit önállóan
értékelni? Mennyire lehet tudatos és
stabil az értékrendszerük, ha mindig mások mondják meg, és csupán
tekintélyi alapon, mi jó, és mi rossz? Ha kiábrándulnak egyházi
szubkultúrájukból, miért ne dobnák ki a rosszal együtt a jót is?
Evangelizációs szempontból az a kérdés, hogy ezek a filmek és könyvek valóban csak egy-egy rivális világnézetet (pl. okkultizmust) propagáló médiumok, és valóban csak az evangélium elfogadásának akadályai?
3. A negatív hozzáállás
A
szülő vagy hitoktató a világ újabb és újabb divatos hullámait illetően rendszerint
két hozzáállás közül választ. Az egyik megközelítés egyoldalúan negatív, a
hullámoknak gátat akar emelni:
- csak ördögi fenyegetést lát
bennük, kiszolgáltatottnak érzi magát, és egyetlen eszközének a tiltást,
illetve az ijesztést látja („Nem szabad megnézned!” „Ha elolvasod,
akkor…”)
- ha azonban a szülő vagy
hitoktató a fiatalokat eltiltja a körükben népszerű filmtől vagy könyvtől, anélkül,
hogy ő maga is látta volna vagy elolvasta volna (sőt erre még büszke is),
pontosan az ellenkezőjét váltja ki annak, amit el akar érni:
- egyrészt nem tudja, miről beszél, így mind véleménye, mind
véleményalkotási módszere hiteltelenné
válik a fiatalok szemében
- másrészt csak közli a saját ítéletét, ahelyett, hogy az
ítéletalkotás folyamatába a fiatalokat is bevonná, és így azt az ítéletalkotás megtanulásában segítené.
4. A pozitív hozzáállás
Ez természetesen nem kritikátlan elfogadást jelent, hanem olyan megközelítést, amely a hullámokat meglovagolja:
- átlátja, hogy ezek a filmek
és könyvek (néhány kivétellel) mindig negatív és pozitív, elutasítandó és
elfogadható elemek keverékei (ezért is olyan vonzók)
- felismeri, hogy nem védeni
kell tőlük a fiatalt, hanem fel lehet használni őket a fiatalok
felkészítésére (a mai kultúrában való talpon maradásra)
- veszi magának a fáradságot,
és a fiatalok körében népszerű filmeket és könyveket megnézi, elolvassa, hogy a
felmerülő kérdéseket a fiatalokkal együtt megbeszélje
- így megfelelő kérdéseivel és
élettapasztalataival segíti őket a gondolkodásban, a saját vélemény
kialakításában és annak megvédésében.
5. Egy eset két megoldása
A két mentalitás összehasonlítására a legjobb példa a Jézus Krisztus utolsó megkísértése című film esete. A film megjelenésekor egyes amerikai keresztények tiltakoztak és nyilatkoztak, de sajnos nem értek el sokat. Csak még többen lettek kíváncsiak a filmre, és a Jézus-képük még távolabb került az evangéliumitól. Mások viszont a film megjelenése után nem sokkal, felkészült emberekkel showműsort készítettek, amelyben szakszerűen összehasonlították Kazantzakis regényét és Scorsese filmjét egymással és a valódi evangéliumi történettel. Elemezték a művészi szabadság kérdését, meghúzták a történelem és a fikció határvonalát, végül pedig elmondták, hogy mi az, amit a kedves néző biztosan tudhat Jézus életéről, és honnan (Újszövetség).
6. A bibliai módszertan
Sok
szülő és hitoktató látja úgy, hogy „csak a Biblia tiszta” könyv, és hogy más, „tisztátalan”
forrást nem szabad, és nem is lehet felhasználni a fiatalok hitre és életre
való nevelésében. A Biblia az igazság egyetlen isteni kinyilatkoztatása, tehát
mit lehetne tanulni fénykardos űrlovagok, kiberpánkok és varázslótanoncok
időnként horrorisztikus vagy okkult jellegű történeteiből? – kérdezik. Ezt az
elvet azonban nyilván ők sem alkalmazzák következetesen, hiszen tudják, milyen
sokat lehet tanulni a magyar népmesékből vagy Radnótitól.
De a
Biblia talán nem tartalmaz magyarázatra szoruló történeteket kommentár
nélkül? És nem azért teszi ezt, hogy mi magunk vonjuk le a megfelelő
tanulságot? Mivel ehhez elengedhetetlen a Biblia teljes tanításának az
ismerete, ezek a történetek az ember kegyes kliséit, istenképét megrázzák, az
összefüggések keresésére indítanak, egyszóval gondolkodni tanítanak.
Éppen azért, mert hiszünk, merhetünk gondolkodni. Bármin.
Ez a
módszertan, úgy gondolom, jól alkalmazható azokra a filmekre és könyvekre is,
amelyeket tudhatóan nem keresztények alkottak. Ezek is az élet alapvető
kérdéseivel birkóznak, sok tanulságot nyújtanak, így sok ember életfelfogására
hatnak pozitívan. Csak mert valamit rengetegen olvasnak, és divatosnak
tekinthető, nem feltétlenül szörnyűség (bár van ilyen is). Az emberek többsége
igenis szereti az értékes dolgokat, és azokat a legmeglepőbb helyeken is
megtalálják (pl. az Alkonyat vámpíros
lavsztorijaiban felfedezik az önuralom romantikáját, boldogan lázadva az
egyszer használatos kapcsolatok ellen).
Félreértés
ne essék: nem arról van szó, hogy mindent el kell a fiatalokkal olvastatni
és minden filmet meg kell velük nézetni, hanem arról, hogy ha már úgyis elolvasták vagy megnézték,
akkor lehetséges és szükséges is
beszélgetni róluk! Ehhez persze fel kell készülni. A szülőnek és a hitoktatónak
időt, energiát és pénzt kell rászánni, hogy ő maga tisztán láthasson, és a
rábízott fiatalokkal bizonyos dolgokat meg tudjon láttatni. Ha ezt ő nem teszi
meg, majd megteszi más – de a felelősség attól még az övé marad.
7. Megközelítési alapelvek
Könyv-
és filmkritikai elemzéseinket és a beszélgetést segítő segédanyagainkat
elsősorban azok a szülők és hitoktatók fogják hasznosnak találni, akik
egyetértenek a következő megállapításokkal és alapelvekkel:
- a fiatalok ebben az időnként
gonosz és sötét világban élnek, ezért sok mindentől meg kell őket
védeni, és bizonyos dolgoktól el kell őket tiltani (pl. drogok, pornográfia,
erőszak)
- ugyanakkor fel is kell őket
készíteni arra, hogy a kultúrájukban hívőként talpon maradjanak, hogy
ebben a világban ne evilág szerint éljenek
- a felkészítés része, hogy megismerjék
kultúrájukat, annak pozitív és negatív oldalait, termékeit (különben csak fura
alakok maradnak, akik senkihez sem tudnak kapcsolódni, és akikhez senki sem tud
kapcsolódni)
- sőt megtanuljanak mind ellenállni
a negatív nyomásnak, mind helytállva, sóként és világosságként pozitívan
hatni a környezetükre
- ha gondolkodásra és mások
elgondolkodtatására képessé válva nőnek fel, akkor saját maguktól is
megfelelően fogják tudni értékelni a saját nemzedékük újabb és újabb kihívó
kulturális jelenségeit,
- sőt keresztény
értékrendjüket a kortársaiknak, illetve saját gyermekeiknek is megfelelően
tovább tudják adni
- illetve azok az ifjúsági
lelkipásztorok és evangélisták, akik mindezen túl azt is felismerték, hogy
- az örök evangéliumot
a mai fiatalok számára érthetően kell elmondani
- ehhez kapcsolódási
pontként, illusztrációként vagy kontrasztként jól fel lehet használni az
éppen divatos filmek, könyvek egy-egy jelenetét, érdekes tanulságát, híres
mondatát, szókincsét stb.
- a hallgatóság pozitívan értékeli,
ha az evangélista nem csak azt a világot ismeri, amelybe másokat meghív, hanem
azokat a világokat is, amelyekben mások élnek.
8. Mindenkinek mindenné válva
Film-
és könyvelemzéseink azoknak szólnak, akik bibliai világnézetük alapján érdeklődéssel
figyelik kultúránk jelenségeit és trendjeit, ráadásul Pál apostol lelkülete is
él bennük („Mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek
némelyeket”, 1Kor 9:22). Nem valószínű, hogy Pál apostol ma Obi van Kenobinak
öltözne, vagy a gyülekezeteknek írt leveleit azzal zárná, hogy „Az Erő legyen
veletek!”, de az biztos, hogy valamiképpen „sztárvorszosnak sztárvorszossá”
lenne, csak hogy az végre megértse az evangéliumot. Hogyan tenné?
Talán
úgy, ahogy Athénban tette (lásd Csel 17. fejezet). Megkereste a kapcsolódási
pontot:
- görögül beszélt (az ő nyelvükön)
- elismerte vallási
buzgalmukat (értsd: az indítékaikat, bár háborgott a lelke a bálványok miatt)
- tudta, hogy ők is
megtapasztalták a Gondviselőt (és hogy régi héber történetekkel nem tudtak
volna mit kezdeni)
- ismerte, sőt érvelésébe
beépítve idézte a filozófusaikat (bár nem voltak ihletettek, igazságokat is mondtak)
- és azt is tudta, hogy azok
mit nem tudnak, és jelenlegi gondolkodásmódjuk miatt min fognak kiakadni:
Isten egy napon ítélni fog az életük felett, méghozzá Krisztus által, aki
feltámadt a halálból.
Pál
pontosan tudta, hogy az athéni görögök között mit használhat fel a lelki
hídépítésre, és hogy ez a híd emberileg hol fog véget érni (ítélet, feltámadás
témája). A többség ott is hagyta – de nem mindenki. És ők megismerték az
ISMERETLEN ISTEN-t, mert volt valaki, aki ennyire közel vitte hozzájuk.
Kérdés,
hogy ma a sztárvorszos, szupermenes, gyűrűkurás, harrypotteres, mátrixos, vámpíros,
szerepjátékos és más világokban élő fiataloknak ki mondja el az evangéliumot
- az ő nyelvükön, tehát
korosztályuk és kedvenc filmjeik, könyveik szókincsét felhasználva
- fel- és elismerve
keresésüket, illetve kedvenc filmjeik, könyveik jó, tanulságos, pozitív oldalait
- ismerve, sőt felhasználva
kedvenc filmjeik, könyveik nagy alakjait, jeleneteit és tanulságait
- felismerve azokat a lelki szükségeket,
amelyeket ezek a filmek és könyvek kielégíteni igyekeznek
- és tudva, hogy mi az, ami a
Bibliában mindennél ezerszer fantasztikusabb, mert IGAZ.